Beszélgetés Király Lajos író, költő, műfordítóval, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnökével - Zila Kávéház, 2015. január 28. o.z.Kattintson egy képre!>
- A Krúdy Gyula Irodalmi Kör XVIII. kerületi törzshelyén vagyunk, ez az egyik törzshely, mert Óbudán a Kéhli Vendéglőben van az első számú törzshely, és a XVIII. kerület Zila Kávéházban a második számú törzshely. Beszélgető partnerem Király Lajos, író, költő, műfordító. Lajos, néhány hónappal ezelőtt került megrendezésre az „50 év az irodalmi pályán” című szerzői ested, és ott nagyon-nagyon sok mindent megtudhattunk rólad, úgy érzem azonban, hogy nem mindent. Annál egy kicsit többet is szeretnénk tudni, ezért néhány kérdést engedj meg most nekem. Miért és hogyan léptél az írói pályára? Vidéken milyen módon foglalkoztál irodalommal, művészettel és mik voltak az első sikereid?
- Először is köszönöm, hogy megörvendeztettél ezzel a lehetőséggel. Szokták mondani - már elcsépeltnek tűnik - az író nem lesz, hanem születik. Ebből az a nagy igazság, hogy az embernek olyan lelki alkata kell legyen, és olyan körülmények, amik arra ösztönzik, hogy valahogy többet foglalkozzon az élet olyan dolgaival is, ami több embert érdekel.
1947. március 13-án Nagykanizsán születtem, ahol két évig éltünk. Apám cipészmester volt, ahogy hallom neked is van a rokonságban. A szegénység miatt '49-ben vidékre kellett menni, Bélavárra anyai nagyszüleimhez. Bélavár egy gyönyörű kis település a Dráva mellett. Csodálatos tölgyesek, fenyvesek, akácosok vannak körülötte, és ezek a dolgok nagyon nagy hatással voltak rám. Tudniillik én azokat az embereket sajnálom, akik nem éltek falun, mert a falusi élet, az emberek megismerése, az emberek szeretete, mindenki mindenkit ismer, mindenki mindenre figyel, mindenki mindenkit segít: ez fontos a lélek számára! És nem beszélve a fenséges Dráváról, a gyönyörű erdőségekről, ahol különféle ehető gombákat szedhet az ember, láthatja milyen szép növények vannak és milyen az erdő világa...Ezek mind hatással voltak rám...
Szerettem, és most is szeretek olvasni. Hozzáteszem, hogy Irénke nagynéném is szeretett olvasni, de az egész rokonság is, akik zömmel már Budapesten éltek. Hát olvastak, és én is olvastam, s láttam, hogy micsoda fantasztikus költő Petőfi és harcol, a verseivel pedig milyen hatást ért el. Aztán ott volt a többi nagy költő is... pl.:Csokonai. Az agyamat mindig szerettem pörgetni, és ezért is olvastam. Szerintem mindenki Verne Gyula regényein nőtt fel. Mennyi izgalmas és fantasztikus dolog volt a történetekben! És ami érdekes, hogy később Verne Gyula verseit is fordítottam - felnőtt koromban. Ezek a hatások indították el bennem a költészet és az írás utáni vágyat...
Egy szerelem kapcsán kerültem Nagykanizsára, ugyanis szakmát kellett választani, mi szeretnék lenni... A nagykanizsai "Thúry György" Közgazdasági Technikumba jelentkeztem, mint a "szerelmem". Kollégista is lettem, mert 60 km-re volt Bélavár település, ahol a gyermekkoromat éltem. A kollégiumnak varázsa volt: ősi, vastag falak, kopott falépcsők, áhítatos csend... Az egykori ferencesek temploma mellett, valamikor ennek a rendnek volt a háza. Ott úgy éreztem magam, mint annak idején Nyilas Misi Debrecenben, ...és olyan tanáraim is voltak. Mindezek a hatások, az én érzékeny lelkületemet mélyen érintették, mert "halak" vagyok, halak jegyében születtem, azt mondják, hogy a halak rettenetesen érzékenyek. Ez is elősegítette, hogy foglalkoztam az irodalommal. A közgazdasági dologban is elmélyedhettem. Örültem is neki. Én különben magyar-francia szakos tanár szerettem volna később lenni, de nagyon fontos az is, hogy a valóság talaján - szokták mondani - négy lábon álljunk. Tehát a közgazdasági ismeret erre jó volt. A keriben jogot is tanultam, könyvelést, pénzügyi meg egyéb dolgot, ami fontos az életben...
Így kerültem vissza szülővárosomba, Nagykanizsára.
Aztán a keriben értek az első "irodalmi sikerek", és a diákszerelem is. Faliújságon, mint minden diák, megmutathattam a verseimet, ki mertem lépni a nyilvánosságra. Mint serdülő, természetesen szerelmes is voltam. Gyönyörű osztálytársaim voltak... leányok, mivel vegyes osztályba jártam. Mindegyik lányba szerelmes voltam, mert gyönyörűek voltak, csinosak, városiak. Én is városi születésű voltam, de falun éltem. Megmutattam, hogy egy szerelmes ember milyen csodálatos dolgokat tud művelni! Az osztályban a fiúk közül a legjobb tanuló voltam, sőt az első évet jelesre végeztem. Keriben ez nem semmi! Ami azt jelenti, hogy ez nagy siker, mert vidéken osztott általános iskolába jártam, a hangos meg csendes órák voltak. Az iskolakörzetesítés után is győztem az iramot. Ebből látható, hogy a tanítóim is jól tanítottak és jól értékelték a tudásomat. A titka: mindig figyeltem, mert osztott osztály következtében egy osztályt idézőjelben "többször is jártam". Nagykanizsán, amikor írtam a verseket, volt egy tanár, aki segített, figyelte szárnypróbálgatásaimat. Mészáros Ferenc, a Zrínyi Miklós fiúkollégium nevelőtanára. Gondolta, próbára tesz. Odaadta a 700 oldalas Rámájana és Mahábhárata ősi eposzt, ami a kultúra és összes vallások bölcsője: abból indult, ős eredet, a kályha, így szokták mondani. És megbirkóztam vele. Örült, mert több embernek odaadta, és nem olvasták végig. 50 év múlva megkaptam ajándékba tőle a könyvet. Ez is egy érdekesség. A tanár úr arra ösztökélt, hogy írjak, és az ő segítségével eljutottam egy nevezetes író-olvasó találkozóra. Láthattam egy élő költőt, Weöres Sándort, aki úgy mondta, énekelte verseit: szó szerint énekelte, mint például „Száncsengő csinglingling…”. Tehát ilyen szépen "énekelte" verseit. Sokan azon csodálkoztak, hogy miért olyan szép, zenélő a verse? Először a zene motoszkált az agyában és utána a szöveg. Ő aztán tudta, hogy mit hogyan kell. Középiskolás koromban kezdődtek a sikereim, a keszthelyi Helikon ünnepségen verspályázattal aranyérmet nyertem. A kollégiumi újságban, a FÓRUM-ban, megjelent az első írásom, amely prózai írás volt: az Ecserin című, amit hallottál az 50 éves jubileumi rendezvényemen a Kéhli Vendéglőben...
Sokat köszönhetek volt osztályfőnökömnek, magyar-francia szakos tanáromnak, Licskay Józsefnek is, aki az irodalom és az idegen nyelvek, a francia nyelv szeretetét nevelte belém, ami később kihatott a versfordítások szeretetére is.
Az érettségi után tovább tanultam, a fővárosba kerültem, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára. Hozzáteszem, hogy ott megint csak olyan körbe kerültem, hogy a művészettel, irodalommal is foglalkozhattam. A főiskolai újságban is megjelent egy szerelmes versem, amit több év múlva Zalakomárban, egy általam szervezett bálban visszahallottam a gelsei Lorenzo nevű zenekartól táncdalként, Egyszer mindennek vége címmel...
A főiskolán sok mindent tanultam, aztán kereskedelmi üzemgazdász, meg mérlegképes könyvelői szakképesítést szereztem. Utána jött Zalakomár és Vidéke ÁFÉSZ, mert Zala megyei MESZÖV ösztöndíjas voltam. 1968 novemberében bevonultam Körmendre, ahol a sorállomány alatt a tartalékos tisztiskolát kezdtem el. A katonaságnál is írtam a verseket, rájöttem, ha a kultúrával foglalkozom, akkor több szabadidőm van, hogy úgy mondjam, az én lírai lelkemnek pedig több "Szabadság" kellett. Nehezem viseltem el a parancsolgatást! Az állandó kérést, meg a jelentést. Ekkor kezdtem el irodalmi oratóriumokat írni, amely lírai oratóriumok közül az Ember cíművel 1970-ben országos pályázatot nyertem. Hát ez egy nagy élmény volt számomra.
A díjátadás Budapesten a Központi Tiszti Klubban volt és az általam vezetett irodalmi színpad előadta az oratóriumot. 1970 szeptemberében tisztként leszereltem, katonai diplomát is szereztem. Aztán visszakerültem Zalakomár és Vidéke ÁFÉSZ -hez. És ekkor a Zalai Hírlapban egyre több versem jelent meg...
- Nagyon köszönöm. Ez érdekes téma önmagában véve. Úgy tudom azonban, hogy több irodalmi, és művészeti társaságnak is tagja vagy. A Krúdy Gyula Irodalmi Körnek pedig elnöke. Kérlek, hogy beszélj az ilyen kapcsolataidról, a Krúdy Körről pedig kicsit többet is! Hány tagotok van, hogyan lehet taggá válni nálatok, milyen éves program szerint dolgoztok? Halljunk egy kicsit a Krúdy Gyula Körről!
- Mondottam, hogy Zala-megyei MESZÖV (Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetsége) ösztöndíjas voltam, és így egy, a megyében lévő ÁFÉSZ -hez kellett jönni dolgozni. Mielőtt Zalába kerültem volna, választhattam Pacsa és Zalakomár, között. Akkor még Kiskomárom volt a neve. Van egy nóta is: "Kiskomárom, Nagykomárom, jajj de szép lány ez a három...". Bizonyára ismered ezt a népdalt... Mivel Zalakomár a Nagykanizsa-Budapest vasútvonalon volt, - a szüleim Somogyban laktak, édesanyám testvérei Budapesten, és a település mellett volt Zalakaros, ami most híres fürdő, sőt város lett, - gondoltam, hogy a kettő között nagyon jó lesz élni, dolgozni. Így kerültem Zalakomárba, ahol, mielőtt Budapestre kerültem volna, sok mindennel foglalkoztam...
Többször mondtam, napjainkban meg máskor is: sok ember büszke volt arra, hogy ő nem volt KISZ-tag, meg semmiféle közösségben nem vett részt, mert: "nem akarta építeni azt az átkos szocializmust". Én ezen meg mosolyogni szoktam, ugyanis ha valaki egy közösségben volt, akkor emberekkel találkozott, megtanulta az emberekkel való kapcsolatot, az emberekkel való bánásmódot, és ezért is szerettem a közösségi munkát. Én közösségi ember voltam. Sokszor, mikor azt mondják, hogy „kommunista”, sokan nem is nagyon tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a kommunista szó közösségi embert jelent szó szerint, a maga nemes értelmében. Nem úgy, hanem a pejoratív értelemben használják, mint ahogyan a paraszt szót is. Ez a politika! Nem akarom sorolni tovább, ismered a többi jelzőket is!...
Ott Zalakomárban irodalmi színpadot alakítottam, szerveztem, és ez arra ösztönzött, hogy az irodalmat népszerűsítsük. Mivel KISZ-titkár is voltam, bemutattuk a falunak, hogy íme a KISZ-ben a fiatalok nem azért vannak, hogy különféle marhaságokat csináljanak, meg hogy csak szex legyen, ahogy szokták mondani az okosok, hanem hogy jól érezzék magukat egy közösségben, szórakozzanak. Mutassák meg a falunak, - ez a Kiskomárom volt, ami utána Zalakomár lett - hogy mit jelent ez a közösségi munka. Mit jelent az, hogy ő közösségi ember. A programokat úgy állítottuk össze, hogy mindenki tudása, tehetsége és érdeklődési köre szerint minél több tevékenységben vegyen részt. A kultúrotthonban volt: ifjúsági klub, KISZ rendezvények, vetélkedők, irodalmi színpad, humoristák klubja, zenekar, mozi, bálok, néptáncosok programja. A kultúrotthon előterében a faliújságra kitettük a KISZ alapszervezet éves programját. A programban minden tevékenységben való részvételt pontoztuk, és a legjobbakat jutalmaztuk külföldi úttal, Budapesten a Hotel Ifjúsági üdültetéssel, egyhetes nyári táborozással. A pontozás, a helyezés folyamatosan látható volt a faliújságon, aminek komoly nevelő és ösztönző hatása is volt. Mivel ezt látta a település lakossága, a szülők, az ÁFÉSZ, ahol dolgoztam, aztán a Tanács, mert akkor még Tanács volt, a TSZ, akiknél társadalmi munkát végeztünk (a faluban az idősebbeknek az utcai árkot kiástuk, krumplit válogattunk a TSZ -ben, ÁFÉSZ gyűlésekre kihordtuk a meghívókat, stb.) nem akarom sorolni. Mindezekért pénzt, anyagi támogatást kaptunk. Így pénzünk is lett, amivel gazdálkodhattunk, jutalmazhattunk. Mivel közgazdász voltam, gyakorolhattam a szervezést és a gazdálkodást is. Viccesen szólva, az én mondásom: "Puskin is megmondta, minden az 'Anyegin' múlik." Na, így dolgoztunk. A politikai oktatást is én vezettem, de ott a politikai összejövetelen a fiatalok egymással vitatkoztak. Hagytam. Érdekes volt, és nem "blablabla". Klubvezető is voltam, aranykoszorús klubunk volt, kitűnő műsorokat csináltunk. Faluvetélkedők voltak, ahol az irodalmi színpadunk előadta a műveimet, például, az országosan díjnyertes oratóriumot is. Zala megyei irodalmi pályázatot is nyertem az Angela Davis-ről írt Fekete párducok oratóriummal. Mit ad az ég, 1973-ban a Berlini VIT-en (Világifjúsági Találkozón) láthattam személyesen Angela Davist. Nagyon érdekes volt az is, hogy meg még 2 VIT-en részt vettem: Moszkvában, és Phenjanban is. Így Zalában nagyon érdekes, sokszínű volt a közösségi múltam, és utána - mint mondottam - a katonaságnál is...
A közösségi munkám alapján több helyre hívogattak a járásban, a megyében: ez legyél, az legyél! Zalakomárban a KISZ-tagok között olyan fiatalok voltak, hogy középiskolások, szakmunkástanulók, melósok, egyetemista, főiskolás, másutt dolgozó, irodisták. Megtanultam az emberekkel való bánásmódot. KISZ-tag voltam, párttag nem. Mivel az ÁFÉSZ -nél jómagam voltam a főkönyvelőn kívül főiskolás, a párttitkár agitált, hogy lépjek már be a pártba! "Figyelj, ne haragudj, kellene a vendéglátás irányításához egy agilis fiatal. Te meg annyira tudsz szervezni. Látom, hogy szeretnek a faluban meg a környéken is, tudsz az emberekkel bánni, vállald el!" Sokáig győzködtek: "ilyen emberek kellenek a pártba, bár minden párttag ilyen lenne mint te!..." Na, végül meggyőztek, bevállaltam a dolgot...
Megbíztak a vendéglátás irányításával, alapegység vezető lettem. A KISZ-ben megtanultam az emberekkel való bánásmódot, ami fontos volt a vendéglátásban is. Ott nagyban ment a tét, ott az élet nagy játék volt! A közösségi és szakmai dolgok ismertté tettek a megyében, és hívtak többfelé. Így jutottam el például Zalaegerszegre, a Zala megye MESZÖV -höz (Fogyasztási szövetkezetek Zala megyei Szövetsége). Így jutottam el Budapestre a KISZ KB -ba, mert nem szégyellem, hogy hívtak. Azelőtt a KISZ KB mezőgazdasági és falusi fiatalok tanácsának tagja voltam, ahol az ÁFÉSZ -ek (Általános Fogyasztási Szövetkezeteknek) helyi, megyei és országos ifjúságpolitikai dolgait elemeztem, segítettem. Látták, hogy ismerem, ezért hívtak az apparátusba. Ott is ez volt a fő feladatom - többek között - meg a falusi, mezőgazdasági fiatalok sport, kulturális, ifjúsági érdekvédelmi tevékenységének a területe. Voltak külön osztályok is erre, de ennek a rétegmunkának a segítése speciális feladatot jelentett. Azért mertem elvállalni, mert volt tapasztalatom benne. És itt megint csak sokat tanultam: azt, hogy rövid idő alatt miként lehet jól, és nem hosszú idő alatt rosszul elvégezni a munkát...
Így kerültem Budapestre, bár sohasem volt célom, és az irodalom egyre jobban megfertőzött. Ekkor eljutottam először a Csepeli Tamási Lajos Olvasó Munkás Klubba és később a Művészetbarátok Egyesületébe, amelynek egyik titkára is voltam, az irodalmi-titkár. Sőt a Művészet és Barátai Alapítványnak az elindítója, és 20 évig a titkára, "főkönyvelője" idézőjelben. Társadalmi munkában, "szerelemből" végeztem e fontos, és hozzáértést igénylő munkát. Budapesten ismerkedtem meg Jáky Ferenc professzorral, aki az eszperantó tanárom is lett később, és általa jutottam el a Művészetbarátok Egyesületébe...
Itt 1987-ben Kanizsa József titkár vezetésével mutatták be a Krúdy Kör egyik antológiáját, az Elkísérnek a csillagok-at, a második antológiáját, a Költészet Napja alkalmából. Kanizsa Jóska zalai, zajki. Ezen kívül az ottani pénztáros, Lukács Ottó pedig nagykanizsai volt. Akkor a csepeli munkás klubnak is tagja voltam, fölajánlottam nekik a segítségemet. Egyre többet politizáltak az irodalom helyett, és úgy gondoltam, hogy inkább a Krúdy Körnek adom át azt a tudást, amit összegyűjtöttem, ha igénylik, és szeretettel veszik. Így jutottam el a Krúdy Körbe, fél éven belül bemutatkoztam a tagfelvétel miatt. Akkor ott Bíró András alapító taggal is megismerkedtem.... Emlékszem, hogy el kellett mondani 3-4 verset. A Kőoroszlán-t, meg még mást is elmondtam. És akkor volt, aki "hát tudod-e mi a költészet?” magas lóról próbálta ott az okosat osztani, de Bíró András megvédett. Ő az Írószövetség tagja is volt, meg nagyon híres alkotó. Érden élt, illetve még most is él, 91 éves. Nemrég kitüntettük Krúdy aranyérem elismeréssel... Aztán Krúdy Kör tagként segítettem a szervezést, és láttam, hogy sokszor - elnézést a kifejezésért - olyan volt az irodalmi összejövetel, mint egy rossz KISZ-, párt-, vagy szakszervezeti taggyűlés. Nem az irodalommal, hanem mindennel foglalkoztak. Ekkor a rendszerváltás forrongó időszaka volt. Amikor jobban megismertek, akkor megbíztak azzal, hogy segítsem a vezetőségválasztást. Segítettem. Ugyanis ekkor már a SZÖVOSZ -ba kerültem (Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa), és az önkormányzatokkal foglalkoztam: az ÁFÉSZ -ekkel, a takarékszövetkezetekkel, a lakásszövetkezetekkel országos szinten, meg az iskolaszövetkezéssel. Tudtam, hogy mit jelent az, hogy testületi ülés, a testületek működése, mozgósítás. Na és egy év múlva, a következő választásokon megválasztottak versszakosztály vezetőnek, ’91-ben pedig elnöknek. Így lettem a Krúdy Kör elnöke...
Mivel foglalkozik a Krúdy Kör? A Krúdy Körnek 120 tagja van. 120 tag közül 50, aki - úgymond - alkotó tag, 13 tiszteletbeli tag van. A tiszteletbeli tagok között sok érdekes és híres név is van, pl.: Csukás István, Lator László, Keres Emil Kossuth-díjasok, de ilyen Hegedűs Valér zongoraművész; Rajki László szobrászművész, aki a Krúdy emlékérmet készítette; Józsa Judit keramikus, szobrászművész, aki az emlékplakettet készítette; Michel Cahour francia író, költő, filozófus barátom; Tálas Ernő a Svéd Királyi Opera tenorja, vagy Varga József Szlovéniában élő költő, nyelvészprofesszor...
El kell mondani, nagyon nagy érdekesség, hogy 12 írószövetségi tag van a Krúdy Körben. Vannak a pártoló tagok is. A pártoló tagok, bár többnyire alkotók, de vidéken vannak, meg idősebbek. Nálunk nem úgy van, hogy most mindjárt tag leszek, hanem, ha jól érzi magát, akkor majd később felvesszük. Tehát a tagság az egy érdem, meg kötelezettség a Krúdy Kör iránt. Nem úgy van, hogy csak belépünk és aztán kész. Utánam a vízözön - ahogy mondják. Örömmel mondom, hogy még 12 Magyar Kultúra Lovagja is van a Krúdy Körben. Nem semmi! Összesen körülbelül 500-at adtak ki 16 év alatt, ebből 12 nálunk van. Tudnám sorolni a neveket, de hát ez időt venne igénybe....
A munkánkat 7 tagú vezetőség irányítja. Igyekeztem megmutatni nekik, hogy mi a vezetés, mi a demokrácia. A demokrácia, szokták mondani, kicsit nyűgös, kellemetlen, de hasznos, ha jól csinálják. És ennek alapján mindenkinek megvolt és megvan a maga feladata, ki mit csináljon. Nagyon lényeges, hogy akit valamire megválasztottak, az azt a feladatot végezze. Például az antológiáknál a vers- és próza szakosztály vezetőknek van sok feladata a művek előválogatása során...
Sokat köszönhettünk Cecei Horváth Tibor alelnökünknek, aki sajnos meghalt, sokat segített, a Khéli vendéglő vezetője volt. Most a fia, Cecei Horváth Gergő az alelnökünk; a titkár Kanizsa József immár 29. éve; a versszakosztály vezető Tárkányi Imre; prózai szakosztály vezető Szénási Sándor István; rendezvényszervező titkár Fenyves Mária Annunziáta, Körmendy Jánosné Marika a pénztárosi tevékenységet látja el...
Tevékenységünket éves program szerint végezzük. A programokat évenként közgyűlésen hagyjuk jóvá, mert minden évben van közgyűlés, s minden második évben vezetőségválasztás. Régebben minden évben volt vezetőségválasztás, marhaság, nincs értelme. Amikor a vezetéssel közösen átreformáltunk sok dolgot, azt mondtam: ha a programunk megvan, és a rendezvényeinknek megvan a felelőse, akkor jobban tudunk ténykedni, mert nem érünk rá állandóan értekezni. Általában négy vezetőségi ülésünk van évente, ahol a programokat, annak állását, a közgyűlések előkészítését, a pénzügyi helyzetet, nagyobb akcióinkat, kiadványainkat, tagfelvételeket, a kitüntetéseket beszéljük meg.
A programokat hogyan állítottuk össze? Egyrészt a fő törzshelyünk a Kéhli Vendéglő. Minden hónapban az első csütörtökünk rendezvénye az Eötvös Könyvtárban volt tíz éven keresztül, vezetője ugyanaz, aki most a másik könyvtárnak, a Sashalmi Könyvtár-nak a vezetője, ahol most második éve vagyunk. Tehát itt minden hó első csütörtökén 4 órakor kezdődik a program. A második csütörtökön a rendezvényünk a Kéhli Vendéglő-ben, a fő törzshelyünkön van. Ide neves vendégeket is meghívunk, főként ősszel, de más egyesületeket, és más köröket is. Itt zajlik a más körökkel való kapcsolatunk. Ők főként itt szerepelnek: a hódmezővásárhelyi Kárász József Irodalmi Kör; a Csepeli Irodalmi Kör; az Élhető Világ Kör köré csoportosult emberek, alkotók; a nagykanizsai Takács László Irodalmi Kör; a Góg János vezette Faludy György Irodalmi Műhely, és így tovább. Még meghívunk más-más írókat, alkotókat is. A harmadik csütörtökön pedig, itt, a Zila Kávéház-ban vannak a rendezvényeink. Mindenki tudja, nem téveszti el: első, második, harmadik csütörtök. Hol van és mi van?
A programot pedig úgy állítjuk össze, hogy akinek jubileuma van, jellegzetes dátuma, kötete van, az bemutatkozik, vagy aki régen mutatkozott be. Tehát ez a vezérlő elv, ami nagyon fontos a program kialakításakor, amit megtárgyalunk. Odaadjuk minden tagnak, vezetőségi tagnak és mindenki csinálja a maga dolgait. Ha van kis variáció, akkor segítjük a problémákat megoldani. Na, most ezen kívül a bizonyos évenkénti elfogadott programba belevesszük azt is, hogy melyek az egyéb, havonta szervezett budapesti, vidéki és külföldi rendezvényeink, ahol tagjaink szerepelnek. Minden évben például állandó rendezvényünk a szlovákiai Szécsénykovácsiban, Krúdy őseinek a földjén a Krúdy Napok. Az idén lesz 12. éve, hogy elmegyünk oda. Ott egy nagy rendezvény van. Előfordul, amikor több napos a rendezvény, ahol nagykürtösi járási, meg az országos CSEMADOK is segít. Szóval ott velünk közösen nagyon komoly rendezvényeket szoktak szervezni.
A bemutatkozásoknál egy érdekes fokozatossági sorrendet követünk. A Sashalmi Könyvtár kis családias hangulatú. Ott először inkább azokat mutatjuk be, akikről meglátjuk, hogy mit tud, meg a kerületiek is bemutatkoznak. Utána következik, ami már nagyobb létszámú: a Kéhli vendéglő, ahol a nagy rendezvényeinkből évenként kettő van. Krúdy Gyula halálának az évfordulója kapcsán májusban, ahol kitüntetéseket adunk át, koszorúzásokat végzünk, illetve októberben a születésnapja alkalmából október 21-e, illetve akörül, akkor a nagyobb, jelentősebb kitüntetéseket szoktuk kiosztani. Viccesen szoktam megjegyezni, nem hagyom ki a poént most sem. Ugye világos, egy Krúdy Kör elnökének a leánya mikor született(?), akkor - napra pontosan, mint Krúdy Gyula! Október 21-én..., ő Krisztina lányom.
Évenként 80-100 rendezvényt hozunk össze. Van olya is, - ezt nem számítottam bele, - hogy elmegyünk és csak egy-két verset mondunk el. Fölsoroltam ezeket a köröket, de vannak más alkalmak is...
A Zila Kávéház pedig azért is jó, mert oda meg a nagyon nagy rendezvényeket szervezzük. Ide akár 100-120 fő is elfér. Már ilyen teltházas rendezvényeink is voltak. Náluk gyönyörű kiállításokat is lehet szervezni, szóval ez fontos. El kell mondanom, hogy a művészek és neves alkotók ingyen és bérmentve szerepelnek nálunk. Hadd köszönjem meg ezúttal is Keres Emil Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas, Érdemes művésznek az önzetlen szerepléseit. Dicséretes és csodálatos dolog a mai pénzéhes és pénzhiányos világban. Aztán elismerés illeti Tálas Ernőt, aki a Svéd Királyi Opera tenorja. Úgyszintén sokat szerepel Németh Nyiba Sándor költő, zeneszerző, olimpikon. És hát a többi színészek is... Ebben a kávéházban mutatkozott be például Csongrádi Kata, mint költő, és Írószövetségi tag is, akinek a középiskolai tanára Jókai Anna volt. Ő fedezte föl a nagyszerű tudását. Szóval tudnék még több órán keresztül ilyen anekdotákról, meg érdekességről beszélni...
Nagy örömünkre a Kör tagjai és a vendégeink, meghívottaink rájöttek arra, hogy milyen színvonalas irodalmi-művészeti tevékenység van nálunk...
- Nagyon köszönöm a választ! Az egyéb vonatkozásokat is, a más irodalmi köröket, más művészeti köröket illető választ, és hát természetesen nagyon izgalmas volt a Krúdy Gyula Irodalmi Körről mondott rész. Nagyon tanulságos volt! Azt gondoltam, hogy most már térjünk rá Király Lajosra, az íróra, a költőre, műfordítóra. Azt szeretném kérdezni, hogy voltaképpen hány műfajban írsz? Hány nyelvből fordítasz? Ezekről tételesebben szeretnénk hallani. Nagyon örülnénk, ha mód lenne arra, hogy a sok-sok megjelent köteted címét elsorolnád nekünk és adnál minden kötethez egy-egy rövid tömörítvényt is.
- Igen!... Köszönöm ezt a lehetőséget! Sok interjút adtam már, de ilyen még nem volt, hogy minden könyvem megírásának a lényegéről is szóljak. S úgy gondoltam, - szokták mondani - hogy ha valakinek nincs sok ideje, akkor hosszan beszél, meg hosszan ír, röviden az nagy erény, de nehezebb dolog is. Az ismertetőket leírtam, ezzel tudom rövidíteni az időt és precízen megfogalmazni a dolgokat. Verset, gyermekverset, mesét, elbeszélést, recenziót, kritikát írok, meg fordítok angolból, franciából, eszperantóból, de főként verseket. Köteteim száma '87 óta 29. A legfrissebb: Változatok a csöndre. Íme. Erről szóltam az 50. évforduló kapcsán a Kéhli Vendéglőben tavaly novemberben... Akkor már háromnegyed része kész volt, és mertem megemlíteni...
- Talán ezt érdemes lenne még egyszer a kamerának megmutatni.
- Jó, mutassuk meg! Büszke vagyok rá. Az utóbbi időben a címlap szerkesztést is elvállalom, az is egy külön művészet, de Te ezt jól tudod. Szabados István nagyon gyönyörűen megalkotta a Kozmosz című festményét, ami a címlapon van. Mint mondottam, ezzel együtt 1987 óta 29 kötetem van...
Műfaj szerint: közülük 3 önálló versfordítás; 4 kötet, amelyben versfordítás, versek szerepelnek; 1 gyermekverses kötet: "Száll a pitypang mint a szellő" címmel. Önéletrajzi ihletésű 3 kötet: Bélavárról, Nagykanizsáról, Tüskés Tiborról; 1 tanmese kötet; 11 verses kötet, benne egy válogatott irodalmi oratóriumokkal; 4 kötet, amelyben versek, prózai írások, vallomások, tárcák szerepelnek. Ez a 29 könyvnek a tömör összegzése....
Most zanzásítva írtam le a kötetekről az ismertetést. Akkor mondom:
- Aranytollú Remény-Madár (versek, 1987). Első verseskötetem a nyomtatásban megjelent verseimből egy válogatás, benne sok népies motivációk is. Baranyi Ferenc és Barcs János lektorálta. Érdekessége, hogy az első munkahelyem: a Zalakomár és Vidéke ÁFÉSZ adta ki Zala megyei szövetkezeti összefogással. Az általam említett Bíró Andrásnak is például ÁFÉSZ adott ki verseskötetet, úgyhogy ez nem egyedülálló.
- Mese a Csoda-Kútról (versek, 1988). A nyomtatásban megjelent és az új versekből válogatás a gyermekkorról, szerelemről, meseszerű versek és egy meseoratórium. Lator Lászlónak, az egyik lektoromnak ajánlottam. 5000 példányban készült.
- Piros Táltos (versek, 1988). Versek a hazáról, a hazai tájakról, a szerelemről, az élet szomorú dolgairól és versek Jean Michel Jarre zenéje ihlette témákról, benne egy képzeletbeli űrutazásról is, amely oratórium szerű. Csillag Tibor és Kopré József, „Móricz mindenese” lektorálta.
- Fény és Árnyék (versek, és vallomások, 1989), versek az élet fényes és árnyoldalairól, a rendszerváltás előszeleiről, valamint lírai vallomások különféle témákról. Czine Mihály lektorálta, aki a Szövetkezeti Könyvhetek országos megnyitójának Gálaestjét vezette Mezőtúron, ahol Jókai Anna, Sánta Ferenc, Fodor András, Köteles Pál társaságában én is szerepelhettem. Erre nagyon büszke vagyok!
A nyitó verset, ami faximilében is megvan, lehet hasznosítani, hadd mondjam el:
FÉNY ÉS ÁRNYÉK
Ha fényben jársz,
az árnyék is
veled van,
s ha árnyékban vagy
a fényről álmodol.
Árnyék és fény:
bánat és öröm
társad minden úton,
mint a tűz és víz,
füst és levegő.
Fény és árnyék:
jóság és gonoszság
egymást ölelve, ölve
örök harcban,
örök szövetségben.
- Vox Humana (válogatott versek Eszperantó nyelven, 1990). Papp Tibor híres debreceni eszperantista költő, versfordító ültette át verseimet, amelynek nagy része a Debreceni Bultenóban már megjelent. E könyvemet a varsói Eszperantó Világkongresszuson átadtam számos ország küldötteinek (Anglia, Japán, Lengyelország, Bulgária, Svédország, Franciaország, Svájc.) Mivel eszperantóul felsőfokú nyelvvizsgát tettem, eszperantó világkongresszuson is részt vettem.
- Kinél van a lámpás? (versek, 1990). A kötet a rendszerváltás forrongó, megváltást remélő időszakáról szól, amikor új reményekkel indultunk, jobbat vártunk. Ám látszik néhány disszonáns jelenség is. A pártok érdekes vetélkedője a hatalomért! Hiszen ez a rendszerváltás lényege, a fenséges nép - ahogy szokták mondani - mindig vár és remél, hogy új vezetők jobbá teszik az életüket.
Címadó vers:
KINÉL VAN A LÁMPÁS?
Utak, tévutak,
szólamok,
remények...
Kinél van
a lámpás?
Honnét
világolnak
a fények? –
A szavakat
mikor váltják
föl: – mikor? –
országépítő
cselekvések?!
Talán akár ma is írhattam volna, különféle aspektusból tekintve.
- Gyöngyök a sárban (versek, 1991). Ez egy nagyon kis vékony kötet, de annál értékesebb. A rendszerváltásról, az emberek bizonytalanságérzetéről, félelmeiről, kétségeiről, a gyárak bezárásáról és köpönyegfordítás jövedelmezőségéről szól. Meg arról, hogy az "áldott nép nevében" pont a nép kezd kimaradni a meggazdagodásból!
- Szó-Kép (versek Deák István asszociációs grafikáihoz, 1991). Érdekes feladat volt, grafikákhoz verset írni úgy, hogy a versek önállóan is megállják helyüket és "láttatják" a grafikai alkotást. A csizmadiáról is írtam, itt is mondtad, hogy rokonságban volt ilyen mesterember.
- Száll a pitypang, mint a szellő (gyermekversek, 1991), 3000 példányban jelent meg, többi olyan 1000 körüli példányban. Weöres Sándor emlékére készült a gyermekverses kötet. A gyermekvers lényege: egyszerűség, meseszerűség, szépség, dallamosság. Eredetileg magyar-francia szakos tanár szerettem volna lenni, de kerista, majd közgazdász lettem. (Eredetileg kerit végzett pl.: Juhász Ferenc, Szabó Lőrinc, Jókai Anna, Radnóti Miklós, Somlyó Zoltán is, aztán képezték magukat.)
- Gyermekkor Tündércsodái (versek, elbeszélések, tárcák, 1992), Gyermekkorom szegény, de szép emlékeit adó Somogy megyei falucskának, Bélavárnak állítok emléket versekben és lírai vallomásokban. A kötetet Fodor András lektorálta, aki Somogyban született, és írt hozzá előszót, amelyből egy számomra becses részletet hadd idézek:
"…varázslatosan elevenül meg a fölidézett szánkózás, a templomtorony és a temető. Megkapó, hogy akár Apollinaire vagy Juhász Ferenc költeményeiben, az egykori bélavári gyermek képzeletében is suhannak a halottak, 'szállnak, mint az angyalok, mint a lélek, megfoghatatlanul és sejtelmesen'…Gárdonyi 'Az én falum'-jának emberközelsége, Fekete István természetlátásának árnyalatos meghittsége jut eszünkbe e lapok olvastán. Mondják, saját életéről bárki írhat érdekes könyvet. Ám a megélt emlékek érvénye, visszahívásának művészi ereje nem egyformán válik irodalommá. Király Lajos szerencsés. Kivételesen szép gyermekkora volt s évtizedek távolából is foghatóvá, jelenkorivá képes váltani egykori élményeit.”
Ezeknek a soroknak nagyon örülök....
- Rekviem (versek, 1994), A történelem régi eseményeit, valamint a bibliai történeteket napjainkra aktualizált kiáltásait; az embert gyötrő bánatok és bajok, szenvedések gyötrelmes jajdulásait; a szerb-horvát háború borzalmait és az embertelenséget mutatja be a kötet. Eljutottunk oda, hogy magyar területről felszállva egykori magyar területeken élőket bombáznak főként az amerikai bombázók. Ugye, érdekes, és szomorú?… Nagyon világháborús szituáció volt ott, a magyar embereket is nagyon megérintette a háború szele. Érdekességként: Bélaváron voltam akkor, lementem szüleimhez. Hallottam, amint a Dráva fölerősítette, amikor a Dinári hegyek között mentek a tankok: csörömpöltek a láncok. Vagy rezegtek az ablakok és a redőnyök, amikor 100 km-re tőlünk bombázták Zágrábot, Ljubljanát, meg egyéb városokat.
A bölcsességek titkaiból (aforizmák, 1995). 100 verses aforizmát tartalmaz a kötet tematizálva. Ebből 3 rövid hangozzék el!
A DEMOKRÁCIA DIMENZIÓI
A demokrácia
a gazdagok kiváltsága
és a szegények délibábja
A SZEREPCSERE
Az ördögök is
angyalok voltak
egykoron,
csak rájöttek,
hogy kifizetődőbb
ördögnek lenni.
IGAZSÁG-GAZSÁG
Igazság, gazság
különbség csak
"i" betű csupán.
Igazságból gazság,
gazságból igazság lesz,
attól függően,
hogy ki, ki ellen -
és mikor ítélkezik.
Hát erre voltak és vannak példák napjainkban is.
- Profán imádság (versek, 2005). A kötetben a költészet hatalmáról, költőkről; a szeretetről; a természet szépségeiről; az illúziókról és csalódásokról; az életünk fájdalmas jajdulásairól és a világban zajló pusztító háborúkról és a pénz hatalmáról szólok. Hadd mondjam el ennek a kötetnek címadó versét, mert nagyon tanulságos, akár most is írhattam volna....
PROFÁN IMÁDSÁG
Mi Atyánk!
Ki vagy a béke szigetén: a Mennyekben,
s Mi vagyunk itt e zaklatott Földön.
Mikor jön el a Mi országunk?
Mikor jön el a te bölcs akaratod: -
békességben, csöndes megnyugvásban
éljünk itt, az öreg sárgolyónkon
és indulatoktól feszülő kicsi hazánkban?
Védj meg minket a kísértéstől,
hogy hibáinkat mindig másokénak hazudjuk!
Szabadíts meg a gonosztól:
mások alattomos üldöztetéseitől,
miként atyáink tették, gondolván azt,
hogy igazságosan cselekedtek!
Add meg a mindennapi kenyerünket!
Ne kelljen emberi mivoltunkban megalázva
munka és segély után esengeni!
Add, hogy ne kelljen utolsó menedékként
- gyermekeink és feleségünk elöl -
szánalmas elesettként halálba menekülni!
- Zsengék (1962-1965 válogatott versei, 2005). Nagykanizsai középiskolás koromban írt alkotásaimból egy válogatás.
- Képek és versek kis Juliannáról (versek fényképekhez, 2006). New Yorkban élő 3 éves kis unokámhoz készültünk. Erre az alkalomra készült az anyag emlékként csak 16 példányban, közülük egy színes összeállítás. Kevés ember kapta meg tőlem!
- Hittem, amit tettem (önéletrajzi vallomások, válogatott írások, fordítások, reflexiók és fényképek a szerző életének 60 évéből, 2007). A cím és az alcímek önmagukért beszélnek. 60. születésnapomra, nyugdíjba vonulásom alkalmából megleptem „magam magam” és ismerőseimet, olvasóimat!
- Három történet és tíz vers & Tíz történet és három vers (versek, vallomások, 2008). A cím Hemingway „Három történet és 10 vers” című első könyvének az apropójára készült. Sok bicskei-galagonyás dűlői történettel, a természetről és a cicák életéről.
- Galagonyás dűlő (elbeszélések, vallomások, esszék, 2009). A könyv az előző kötet folytatása, mivel nem volt pénz az egyben való kiadására. Ekkorra jött össze a mecenatúra! Benne elképzelt beszélgetés van Hemingway-jel és Krúdy Gyulával is!
- Szeress pokol s menny tüzével (válogatott szerelmes versek és versfordítások, 2010). Az alcíme jelzi a tartalmát is. Egy csokorra való szerelmes versfordításomat is közre adtam, ismert és ismeretlen költőktől, amely másfél évezredet ölelt át!
- Tüskés Tiborra emlékezem (emlékek, levelek, vallomások, versek, 2010). A Krúdy Kört is segítő, Nagykanizsán (szülővárosomban) diákoskodó, a pécsi Jelenkor és később a Somogy főszerkesztőjéről írtam egy rövid életrajzi áttekintést. Benne bőven idézve írásaiból, valamint kettőnk levelezéseit is közzé tettem! Sajnos már csak a halála után jelent meg. A kötet rá való emlékezés. A könyvet Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata adta ki, amely városnak Tüskés Tibor díszpolgára volt!
- Még sok dolgom van a világban (válogatott versek, 2011). A kötetben az Élet szép pillanatairól; a vallásról; a híres, valamint hozzám közelálló emberekről, művészekről; a szavakkal való érdekes játékosságról, továbbá az emberi és költői küzdelmek céljairól és szükségességéről szóló verseimet válogattam össze. Többjüket énekelni lehet, és irodalmi esteken többször énekeltem is!
- Kanizsai emlékképek (emlékek, vallomások, versek, 2011). A Nagykanizsához fűződő kerista és kollégista emlékeimet, főként az ottani négy középiskolai évet, a költővé válás csiráinak kialakulását és erősödét; kezdeti irodalmi sikereimet; szerelmes lelkem vívódásait; tanáraim és diáktársaim visszaemlékezéseit örökítettem meg írásban és bőségesen ellátott képekkel. Nagykanizsán és Nagykanizsáról írott verseimet is csokorba szedtem.
- Hold és Szél (válogatott kínai szerelmes és erotikus versfordítások, 2012). Angol nyelvből fordítottam. Megjegyzem, hogy kínai verseket németből, franciából, angolból vagy eredetiből szoktak fordítani. Olyan összeállítást tettem közzé, amilyen jellegű Magyarországon még soha nem jelent meg. Másfél évezred kevésbé ismert és jobban ismert kínai költőinek, köztük több császárnak a versét fordítottam és válogattam egybe!
- Gondolatok a lélekről és a világról (válogatott oratóriumok és versek, 2013). Mint az alcímből is látszik az általam megírt 12 irodalmi oratóriumból a közlésre méltókat, valamint a több hangra íródott verseimet válogattam egybe. Közte van a zalai díjnyertes „Fekete Párducok”, és az országos díjnyertes „Az Ember” című oratóriumom is, amely eddig még soha nem jelent meg, bár többször is bemutatásra került. Ebben a kötetben jelent meg először 33 év után.
- Az énekes madár (tanmesék, 2013). Napjaink fonákságait írtam meg tanmesékben „nem csak felnőtteknek”. Bár az írások zöme 1993-ban íródott, és antológiákban megjelent. Kötetbe most kerültek, és (sajnos) akár ma is írhattam volna őket.
- A költő lelke (új versek és versfordítások, 2013). Pár év új verseit és Michel Cahour francia költő barátom verseinek a fordításait tettem közzé.
- Négy "E" (Válogatott versfordítások Elisabeth Barrett Browning, Emily Dickinson, Ernest Hemingway, és Eduardas Mieželaitis verseiből, 2014). A kötet a költői és versfordítói munkám 50. évfordulója alkalmából készült, amelynek bemutatója a Kéhli vendéglőben volt 2014 november13-án, amely látható a Youtube-on is.
- Hangok és hangulatok (Versek és vallomások, 2014). 2013 decemberétől 2014 júniusáig versekben és vallomásokban írtam le, ami körülöttem zajlott, megérintett és kikívánkozott belőlem.
- Változatok a csöndre (válogatott és új versek, versfordítások, 2015). Legújabb, pár napja megjelent kötetem, ami szintén az irodalmi munkásságom 50. évfordulója alkalmából jelent meg.
- Nagyon köszönöm! Ez egy életműnek is beillik, de hát reméljük, hogy a Jóisten még ad hosszú életet, és még sok-sok kötettel fogsz tudni megjelenni. Kívánom, hogy ez így legyen, magam és az olvasók nevében is, nagyon köszönöm még egyszer.
- Reménykedjünk!
- Minden művésznek van egy-egy kedvenc műfaja, talán van egy szívéhez különösen is hozzánőtt alkotása. Valószínűleg így vagy te is. Hadd kérdezzem meg, mi a kedvenc műfajod, és ha most azt mondanám neked, hogy az alkotásaid, műveid közül, egyet emelj ki, hát melyikről beszélnél legszívesebben?
- Hát ezzel megleptél, de Tanár Úr készültem, szokták mondani, meg mondja a rossz diák, közben nem tud semmit. Tehát én készültem...
A műfajok: több műfajban is alkotok, legyen az vers, gyermekvers, elbeszélés, regény. Kisregényt is írtam, 10 olyan könyvem különféle műfajban van, ami kiadásra vár. Érdekességként elmondom, hogy 18 éves koromban kezdtem el kisregényt, és 20 éves koromban fejeztem be. Aztán eltűnt, és 20 év után találtam meg véletlenül, pedig rengeteget kerestem, és költözködtem az életben. Amikor újra elolvastam, gratuláltam magamnak, kicsit kell simítani rajta és érdekes az akkori élet, az akkori kor, amelyről írtam...
Azért is foglalkozom több műfajjal, mert egy-egy gondolatot más és más műfajban lehet kifejezni, akár a zenében, festészetben... Ezt nem mondom tovább, hiszen ez ismerős előtted meg a kedves nézők, vagy hallgatók körében is...
Akkor bővebben a műfordításról, mert a többiről már nagyon sokat beszéltünk. Már említettem, hogy franciából, angolból és eszperantóból fordítottam és fordítok...
Mi is a műfordítás lényege, miért szeretem? A műfordítást azért is szeretem, mert nálam nincs műfordítási kényszer, mint a nagy költőknél. Sem időben, sem témában (ezt azonnal, ezt a könyvet ilyen meg olyan évfordulóra, határidőre, stb.). Egy-egy fordításkötetben olykor ez meg is látszik. Például csodálatosak Shakespeare szonettjei, vagy akár Elizabeth Barrett Browning szonettjei, de egy idő után monotonná válik. Nem a szonett zsongása miatt, hanem a fordítási kényszer miatt is...
Én azt fordítom le, ami lelkileg közel áll hozzám. A fordításoknál 2 elvem van: az egyik, teljesen új dolgokat fordítani, amit még más nem fordított le; a másik, hogy lefordítok olyan verset is, amit már más is megtett, bizonyítandó, hogy íme ez az ember tényleg tud fordítani! Hát ez egy érdekes játék... A fordítás egy szenzációs dolog. Olyan, mint amikor a színész belebújik a szereplőnek a bőrébe és akkor annak az örömeit és a kudarcait, küzdelmeit, sikereit próbálja átélni. Baranyi Ferenctől, meg Lator Lászlótól tanultam meg a műfordítás szépségeit.
A Krúdy körben készítettem is velük e témában irodalmi estet is. Szokták mondani, a műfordítás az olyan, mint a feleség: ha szép, akkor nem hű, ha meg hű, akkor nem szép. Meg kell találni az egyensúlyt! A kettő között van az igazság. Van, amikor hű fordításban, magyarul nagy marhaság jön ki. A versfordítás akkor igazán jó, ha magyarul is jól hangzik, mintha magyarul írták volna a verset! Persze meg kell lenni legalább 75-80%-ban a hűségnek, a rímeknél pedig a rímeket meg kell csinálni. Ám ha már nagyobb az eltérés (mondta Baranyi Ferenc, meg mások is), akkor átiratról, beszélünk. Mint ahogy versfordításként mondják, de Faludy Györgynek a híres Villon fordítása is tulajdonképpen egy átirat, mégis tökéletesebb, mint az eredeti, és így ismertük meg, elfogadjuk, mert szép!...
A fordításnál nem más nyersfordításaiból dolgozom. Bocsánat, a más által végzett nyersfordítás az olyan, mintha valaki más "megfűti" neked a szerelmed imádott hölgyét és felszolgálja: na, most... akkor tessék! A műfordításnak az az érdekessége, hogy megismerem a vers hangulatát, beleélem magamat, érzem, átérzem, szinte magaménak érzem a verset. Ez az egésznek a lényege! És amikor ez megvan, akkor szépen lefordítom. A nyersfordítást is én végzem el. Érdekességként: eszperantóból felsőfokú nyelvvizsgám van, franciából meg oroszból alapfokú, angolból nincs, de kétszer két évet tanultam, meg németet is két évet nyelvtanárnál. De mondjuk franciából, amiből alapfokú nyelvvizsgám van, mert a keriben és a főiskolán is tanultam, tízszer annyit tudok, mint eszperantóból. Többet gyakoroltam. A szótárt is igénybe veszem a mélyebb értelmezés miatt, de van a híres számítógépes fordító is, na amiben sokszor nagy marhaságok vannak, de egy-egy dolognak az értelmezésében, meg egy szó vagy kifejezés kibontásában sokat segít. Meg már ott van a rutin, és az ember beleérző képessége, a művészi intuíció! Gyakorlat teszi a mestert. Azok a nagy költök, akik nyelvtanárok voltak, meg fordítók, azoknak persze sok dolog könnyebben ment. De mélyen beleásom magam egy-egy témába, és van amikor több verset is lefordítok „egy szuszra”. Van, amikor nehezebben megy, többet kell érlelni, átdolgozni az anyagot...
Kiket fordítok? Arra törekszem, hogy mindig legyen egy különlegesség, egy csemege az olvasók számára. Hadd legyek büszke Jules Gabriel Verne -re, azaz Verne Gyulára. Vernéről nem is tudják, vagy páran tudják, hogy verset is írt. Verne Gyulának különben más is néhány versét lefordította, de olyan versét is fordítottam, amit más nem fordított. 1989-ben kerültek elő a versek, szülővárosában Nantes-ban. Bizonyára egy buzgó kutató, vagy doktori disszertációt író mondta, hogy hozzanak fel a raktárból Vernétől egy olyan anyagot, amit még nem nézett át senki. Így gondolom én a "nagy felfedezést". Felhoztak egy poros köteget, leporolták szépen, és abban a paksamétában Deux Carnets, azaz Két Füzet, két szép kötésű emlékkönyvecske volt, amelyekben gyönyörű kézírással voltak Verne Gyula versei, amit nem mondott el soha senkinek, akkor tudták meg. Halála után jó 80 évvel! És így tudta meg a világ a nagy titkot a kiadó, Cristian Robin jóvoltából. Én meg úgy jöttem rá, hogy amikor Michel Cahour, kétnyelvű, francia-magyar nyelvű estjére készültem, gondoltam meghívok valakit a magyar Francia Intézettől is. Megígérték, de nem jönnek el. A könyvesboltjukat meg akartam nézni, mert szerettem volna egy-két francia nyelvű könyvet venni. Elmondották, hogy a VII. kerületben, a Wesselényi utcában van, nem messze, ahol a Művészetbarátok Egyesülete tartja a rendezvényeit. Ekkor bementem a boltba, és néztem könyveket. Nézem, ott van egy könyv, szép nagy, és pont Verne Gyula fotója volt rajta, fölötte a Hold. A könyv címe Jules Verne Poésises Inedittes (Verne Gyula Kiadatlan Költemények)! Hát majdnem hanyatt estem a meglepetéstől. Azonnal megvettem és ebből fordítottam és fogok még fordítani. Nagyon boldog vagyok. A másik csemege: Hemingway. Nem akarok most nagy neveket mondani, idézőjelben "megszégyeníteni". Sokan nem tudták, hogy Hemingway verset írt, költőként kezdte a pályafutását. 1923-ban jelent meg az első kötete, a Three Stories and Ten Poems (Három történet és tíz vers). Magyarországon Hemingway verseit csak én fordítottam. A Négy E címmel kötetemben az ő verseit az életéről szóló irodalmi tanulmányomban jelentettem meg, hogy, bár tagja vagyok az amerikai Hemingway Societynek is, nehogy megbíráljanak. Így aztán jogilag se bántják az embert, ezt így megtanultam...
Kiket fordítottam? Azért, hogy pontosan idézzem, szeretném fölolvasni...
70 külföldi szerző 500 versét fordítottam, ebből körülbelül 150, ami Michel Cahour francia költő barátom verse, aki meghívott többször is már Franciaországba. 5 éve, hogy itt volt nálunk, és azt hiszem, hogy talán most sikerült az idén szeptemberben ellátogatni hozzá. Egy nagy irodalmi estet is szeretne, mert Aix-en Provance-tól nem messze lakik, Venelles városkában, és nagyon sok kapcsolata van, mivel irodalom szervező és ifjúkora óta színészettel is foglalkozik. Lehet, hogy Aix-en-Provance-ban Vasarely Alapítvány vendégeként, vagy ottani költőknek a bemutatóján két nyelvű estet csinálunk...
Az 500 fordításból 350 meg is jelent különféle megyei lapokban, antológiákban, könyveimben. Hadd említsem meg a nevesebb költőket ebből a csokorból: Amaru, André Chénier, Bárthrhári, Catullus, Charles Baudelaire, Dioskorides, Ce-Je, Edward Mieželaitis, Elizabeth Barrett Browning, Emily Brontë, Emily Dickinson, Ernest Hemingway, Federico García Lorca, Guido Cavalcanti, Guillaume Apollinaire, Guillaume de Machaut, Hafiz, Henri Drouget, Jacques Roubaud, Jules Verne, Kavafisz, Louis Aragon, Li Taj-Po, Metthew Prior, Michel Cahour, Milton, Octavio Paz Lozano, Ovidius, Paul Éluard, Paul Celan, Petronius, Pierre de Ronsard, Puskin, Rilke, Victor Hugo, Vidyãpathi Thakur, William Blake, William Shakespeare...
Említettem, hogy Michel Cahourtól sok verset fordítottam. A Változatok a csöndre című kötetemben is van verse. Sőt azt is kérdezted elején - nem felejtettem el - , hogy melyik a legkedvesebb versem. Hát minden alkotásom kedves, mint ahogy egy szülőnek minden gyermeke kedves, és nincs olyan hogy melyik a legkedvesebb. Azért ezt a kérdést megpróbálom mégis megválaszolni...
Az előbb említett legutolsó kötetből is, az általam kedvelt műfordításokból is van egy gyönyörű vers, ami az ötletet adta az új kötetem címadásához. Ezt el is mondottam az 50. jubileumi estemen a Kéhli vendéglőben., hogy a Michel Cahour "Csönd hangjai" című versfordításom adta az ötletet, hogy „Változatok a csöndre” legyen a legújabb könyvem címe. Azt is elmondom, hogy mennyire fontos a műfordítás címe. Eredetileg úgy hangzik a Csönd hangjai franciául, hogy Poèmes du silance, azaz a Csönd versei vagy Versek a csöndről. Ez, így nem annyira költői. A költői, versfordítói szabadság megengedi a helyes címválasztást. Ugye mennyire szebb A csönd hangjai?
A CSÖND HANGJAI
Poèmes du silence
1
Mikor az éjszaka nyújtózkodik a hegyek fölött,
csönd csobban köröttem, akár egy kő a tóban,
a sziklák most már nem beszélnek,
a szavak távoli csillagokon pihennek
némán és észrevétlenül,
miként a falevelek hallgatnak
az őszi utakon pihenve.
2
Miként egy Mozart áriát: -
a csöndet hallgatom,
melyben egy bűvös fuvola-hang
mintha lelkem mélyéből szólna.
Távol a zajongó beszédektől
hallgatom a hullámok locsogását,
a szellő sások levelein dalolását,
és, - bár messze vagy tőlem, -
hallom szíved szerelmes dobbanását!
3
A csöndet hallgatom szívemben: -
olyan akár egy bús madárdal,
egy szerelem fájdalmas kiáltása,
egy bánatos felhő suhanása
a szomorkás égen,
egy hulló falevélnek
halk zizzenése, -
és az élet panaszos suttogása.
4
Elmenekültem fecsegések és pletykák elöl,
fájdalmas veszekedések elől, melyek bántanak.
Kisétáltam a zajongó világból!
Hozzád menekültem: -
csak tested ad mélységes nyugalmat!
5
Amikor a szavak elnémulnak
és nem halljuk a hullámok moraját,
amikor nem zengnek hegedűk húrjai
reggelente a dombokon,
amikor egyedül maradok lelkem csöndjével, -
bennem zokog a világ! -
Amikor többé már senki sem kopog ajtómon,
s a hullámok holtan fekszenek a parti fövenyen,
akkor csendben - csak Rád gondolok!
6
Csókolj meg az áldott csöndben! -
És írjad le nekem a szavakat:
a csönddel teli, csöndről suttogó szavakat,
az ölelkező rímektől áradó
gyönyörű költeményt,
a tündöklő napfényről szóló szavakat,
amelyek oly csodálatosak,
mint eső után - a szivárvány!
*
Fordítás: Budapest, 2014. december 1.
- Köszönöm. Ez tényleg nagyon megható vers, nagyon szép vers a csöndről. Kész himnusz. Lajos, nagyon kedves voltál, hogy ezt felolvastad, még egyszer köszönöm!...
Na, most hadd utaljak arra, hogy a Krúdy Gyula Irodalmi Kör elnökével beszélgetek végeredményben, és az jutott az eszembe, hogy a Körben - mint ahogy mondtad is - sok kortársad van. Ezek az írók, költők szeretnének megjelenni valamilyen kiadványban, lehetőség szerint önálló kötetben. Ez természetes írói ambíció. Úgy gondolom, hogy sok minden vonatkozásban segíted őket. Segíted a könyvek megjelenésében, sokszor ez talán arra késztet téged, hogy szerkesztői munkát is végezz, előkészítsd a sajtó felé, előkészítsd a megjelenést. Azután számos saját alkotásod is különböző antológiákban, kiadványokban lelhető fel. Beszélj ezekről a dolgokról nekünk egy kicsit!
-Igen... Azt szoktam mondani, világos, hogy minden művész a sikerekre vágyik. A költők és írók a könyvekre, és ha valakinek még nincs kötete, - a Krúdy Kör tagjai zömének sok kötete van, - az antológia azért fontos, mert egy összetartó erő. Ha nem jut a kötetre pénze, meg nincs annyi verse, akkor az antológia segít a műveinek a megismerésében. Aztán van olyan alkotó is, aki nem mer kimerészkedni a saját kis barlangjából, nem mer bemutatkozni. Ám nagyon fontos, hogy "Aki dudás akar lenni, pokolra kő annak menni!" A költőnek bátran kell vállalnia a kitárulkozást. És az antológiában apró sikereket, babérleveleket kapnak a "a leendő koszorús költők". Tehát ez nagyon fontos összetartó erő. A Krúdy Körben 120 kötetet adtunk ki, amelyben 11 antológia van, mert kiadói tevékenységet is folytatunk. 1991 óta vagyok a Kör elnöke és mindjárt az elején belecsöppentem abba a nagy "lehetőségbe", hogy antológiát készíthessek. A Nemzedékek címmel az első antológia volt, amit Barcs Jánossal közösen szerkesztettünk. Megismerhettem az antológiakészítés örömeit és keserveit. Az előző szerkesztő félig készen otthagyta az antológiát. Lehet, hogy figyelmetlenségből, lehet, hogy szándékosan botrányt okozhatott volna. Miért? Ugyanis a híres parlamenti "hordószónoklási botrány" után nem engedtem olyan verset betenni az antológiába, amely miatt elverték volna rajtunk a port... Csak azt az egy verset, és annak néhány kellemetlen, félreérthetetlenül irritáló sorát idézték volna mindenütt. Ilyen küzdelem volt az első általam szerkesztett antológiánál. Akik leköszöntek azt sem emésztették meg, hogy nem ők lehettek a vezetők. Küzdelem volt sokáig, hogy ki legyen az elnök. Engem megválasztottak, de az antológiával botrányt akartak... Hozzáteszem, hogy körülbelül 80% -os többséggel választottak meg, és akkor, amikor az antológia is kész lett, fél év után elkezdtek ismét „fúrni”. Sok olyan emberben is csalódtam, akinek segítettem, és nagyra becsültem...
Nem mondok neveket, mert most utólag óriási meglepetés lenne egyeseknek. Ez most nem tartozik ide szorosan, de elmondom. Erre azt mondtam: Kedves uraim, hölgyeim! Bolond ember az, aki drága szabadidejét föláldozza másokért, s ennek fejébe meg bántást és gonoszságot kap. Engem megválasztottak, tudom mi a demokrácia, ezzel foglalkozom magas szinten, de ha nem kapok legalább 90%-os megerősítést, lemondok és vállalja az, aki föláldozza a drága idejét. Egy két eltéréssel megválasztottak ott azonnal. A kétkedők, könyöklők, furkálók eltűntek a Körből és azóta szépen végezzük a magunk dolgát. Ezt is el kellett mondani. Ezek után sokáig nem szerkesztettem Krúdy körös antológiát. Más köteteknél és más antológiáknál besegítettem, a Krúdy Kör antológiáknál is. A Három évtized antológiáját 2012-ben, tehát több mint 20 év után megszerkesztettem. A Krúdytól-Krúdyról, valamint az Utak, arcok, művészetek antológiát is. Ezeket már te is ismered. Tudniillik rájöttem, hogy mivel számítógép a mai világban fontos, és az antológiák szerkesztésével tapasztalatokat szerzek e területen is, így aztán a saját köteteim, meg mások köteteinek, antológiáinak a szerkesztésében is sokat segíthetek. A Montázsmagazinnak a Lelkünk ünnepnapjai -t 2014-ben szerkesztettem, és tegnap fejeztem be, nemsokára megy a Biró family nyomdájába az Életutak antológiájuk. Hatalmas munka és felelősség a szerkesztés, aki ezt még nem csinálta, az nem tudja, hogy más egy kötetet, saját magáét szerkeszteni, más hogy az én kötetemet szerkesztik. Egészen más, ha egy verses antológiát csinálok és más hogyha egy életútriport antológiát a meglévő anyagból, tiszteletben tartva és figyelve az életútriportot, mert azokban az az érték. A képeket meg az alkotásokat úgy beilleszteni, és a terjedelmet úgy lefaragni, ahogy azt szükséges...
Más költők és írók verseit segítettem, megszerkesztettem...
Hadd soroljam fel abc sorrendben: Baktai Faragó József, Cecei-Horváth Tibor, D. Bencze Erzsébet, Dénes Géza, Honvári Erzsébet, Kanizsa József, Keres Emil, Körtvélyessy Magda, Lukács Ottó, Mészáros Ferenc, Riersch Zoltán, Szénási Sándor István, Vántsa Zoltán. Elmondom, hogy nekem 110 könyvben, zömmel antológiákban és néhány egyéb könyvekben is megjelentek írásaim...
- Gratulálok! A következő témám éppen az lenne, hogy ilyen széles körű társadalmi, és kulturális irodalmi tevékenységért mint, ahogy tudom és hallottuk is, számos elismerést kaptál. Nem beszéltünk egy nagyon fontos dologról, egy nagyon nagy kitüntetésről, és szívesen hallgatnánk erről is néhány gondolatot. A Magyar Kultúra Lovagja vagy. Hogyan és mi módon került ennek a címnek az elnyerésére a sor? Kérlek, beszélj erről!
- Igen, értem. Leírtam, hogy milyen elismeréseket kaptam, fölolvasom, egyszerűbb. Szerencsére van elég szépen. Diákkoromban a Keszthelyi Helikon Ünnepség Aranyérme (1965); Árvízvédelemért Érem (1970). Katonaként részt vettem szabolcsi árvíz utáni újjáépítésében; A falusi, zalakomári kulturális tevékenységemért Kulturális Miniszteri Dicséret (1974); A szövetkezeti mozgalomban dolgoztam, önkormányzat, iskolaszövetkezés, ifjúsági tevékenység, Kiváló Szövetkezeti Munkáért országos kitüntetés, (1975, 1982); ifjúsági tevékenységet végeztem, amikor a SZÖVOSZ-ba elcsábítottak akkor Kiváló Ifjúsági Vezető kitüntetést kaptam (1978); Krúdy Bronzérem (1993) 5 évi munkám után; Krúdy Ezüstérem (2002) 10 évi elnöki munkám után; KLÁRIS Különdíj (2003); Magyar Kultúra Lovagja (2005); Krúdy Emlékplakett (2007); KLÁRIS Nívódíj (2007); Művészetbarátok Egyesülete Emlékplakettje (2007) ez a 60. születésnapomra; Az Újjászületés folyóirat „Irodalmi Munkásságért” Kitüntetése (2009); KLÁRIS „Irodalmi-Művészeti” díj (2013); Kárász József Irodalmi Kör Díszoklevele „a két irodalmi szervezet közötti együttműködés elmélyítéséért és a kortárs irodalom fejlesztéséért”(2013); Óbudai Krúdy-díj a Krúdy évben végzett munkáért.
A MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA kitüntetést 2005-ben-kaptam. Háromszor terjesztettek föl, mire megkaptam. 500 embernek adtak, és a Krúdy Körben is 12 Magyar Kultúra Lovagja van, köztük Kanizsa József és Tárkányi Imre is a vezetőségből. Hogy miért kaptam? Hát egyszerűen azért a tevékenységért, meg azért a kulturális munkáért, amit az elmondottak során végeztem.
- Csak gratulálni lehet ehhez! Lassan búcsúzkodunk, de mielőtt elválunk egymástól, még szeretném, ha néhány mondatot mondanál a családodról, gyermekeidről, feleségedről, szüleidről. Néhány gondolatot pedig osszál meg velünk a jövőbeni terveidről is.
- Szokták mondani, hogy nincs sikeres művész vagy alkotó, ha nincs mellette egy sikeres, áldozatokat vállaló, támogató feleség. Ez a költői, fordítói, szerkesztői, irodalomszervezői, közösségi munka hatalmas energiát, rengeteg odafigyelést igényel. Rengeteg a vidékre járás, meg sok adminisztrációs és írásos munka is van, amit idegileg is bírni kell. Ha nincs hátország, akkor az elképzelések dugába dőlnek, hogy finoman fogalmazzak. Feleségem, Erzsike, ővele 1966-ban, főiskolás koromban ismerkedtem meg, aztán volt egy kis szakítás, de az ember visszatér az első szerelméhez: Revenir à notre premier amour, (Visszatérünk az első szerelemhez), mert az a legszebb és legérdekesebb. 1971-ben megnősültem, illetve feleségül jött hozzám Erzsike, mert ezt mindig a nő dönti el. Mi azt hisszük, hogy mi döntjük el, de mindig a nők döntenek. Azóta boldogan élünk. A képzettsége körzeti nővér. Szereti az embereket, emberekkel való foglalkozás egy nemes dolog. Az emberek támogatása, segítése, - különösen az elesetteké. Két gyermekünk született, először a Krisztina lányom, 1975-ben, mint mondottam napra pontosan, mint Krúdy Gyula, azaz október 21-én. Ő is próbálkozott itthon sokféle munkával, ő is volt biztosítós, mint én. 12 évig voltam biztosítós, ami tulajdonképpen a nehézsége miatt öttel szorozva legalább 60 évet jelent, és te is voltál, mint mondottad. Ez nagyon nehéz munka, fordított életmód: ugyanis mikor más pihen, otthon van, akkor kell neked dolgozni, velük, náluk, értük! Ám sokféle típusú, sokféle mentalitású, vérmérsékletű, tudású, és anyagi helyzetű emberrel ismerkedhetsz meg. Nagyon érdekes, szerteágazó munka. A lányom a biztosítás után elment szerencsét próbálni az Óperenciás tengeren túlra, és New York mellé került először, mint baby sitter, majd New Yorkba. Ott megismerkedett egy fiúval, és 1999-ben polgári esküvő volt, 2000-ben pedig nagy, gyönyörű templomi esküvő. Én is részt vettem feleségemmel és Balázs fiammal. Életemben először, voltan New Yorkban. Nem gondoltam volna, hogy életemben eljutok a "mesék világába", és a hatalmas felhőkarcolók között is leszek, mint Ábel a rengetegben. Meg ahogy írta az író: Ábel Amerikában. Nagy élmény volt. Két unokám van, az egyik már 11 éves, a másik 7 éves. Érdekességként tudok mutatni olyan könyvet is, amit csak 16 példányban készítettem Julianna unokámról 3 éves korában. A fotókhoz verset írtam. Balázs fiam asztalos. Jó dolog, szoktam mondani, Szent József is asztalos és ácsmester volt, úgyhogy erre a munkára mindig szükség van a bölcsőtől a koporsóig. Most náluk nemrég született Fanni Olívia kis unokám. Így 3 kislány unokám van. A Változatok a csöndre kötetben a születésének emlékére egy szonett szerepel Háromszoros nagypapa címmel... Jövőbéli terveim? ...Legalább 10 olyan könyv van, amit meg szeretnék jelentetni, többek között, amit megtaláltam, a kisregényt. Van egy másik kisregény is, amit a bicskei Galagonyás dűlőről írtam, a természet változásairól, az ottani életről és arról, hogy találkoztunk az ős-cicával, Cirmivel, az ősmamival, amelyik cica kint élt 12 évig. Fantasztikus, hogy gardírozta, védte a gyerekeit és az otthonát. Általában azt mondják, hogy a szabadon élő cicák csak 2-3 évig élnek. Mi mindig elláttuk kajával, nagyon szép helyük volt, kaptak olyan kis faházat, ahol egy hajléktalan is ellakhatott volna kényelmesen. Amikor hétvégeken meglátogattuk a telken, boldog volt nagyon. Gyönyörű cicái voltak, megismertük a cicák életét, küzdelmeit... Aztán írtam elbeszéléseket is. Gondoltam, hogy az általam előszavakból, recenziókból, meg az én könyveimről írt recenziókból is lehetne egy érdekes válogatás. Tervezem az utazással kapcsolatos élményemet megjelentetni, de New Yorkban írt és New Yorkról, meg akkori impressziókból, versekből, versfordításokból is lehet egy könyv. A versfordítással nagy szünet után 2006-ban kezdtem ismét foglalkozni, amikor másodszor voltam New Yorkban, akkor is pont ilyen télies idő volt. És akkor ismertem meg például Elizabeth Barreth Browningnak is a kötetét, meg életét, munkásságát. Szeretnék Michel Cahour által írt verseinek fordításaiból egy kétnyelvű válogatást készíteni. Természetesen, mivel mint mondottam, Puskin meg az Anyegin összefüggéséből: pénzkérdés minden. Addig nem jelentetem meg a könyveimet, amíg össze nem jön a mecenatúra. Nagyon sok könyvet elajándékozok a kortársaknak, ismerősöknek. Megtehetem, de a nagy költők ezt nem tehetik meg, mert nekik meg kell vásárolni az ajándékozásra szánt könyveket. A tiszteletdíj nem érdekel, ha mecenatúra megvan, ezt a gyakorlatot bátran tehetem. A bibliográfiámat, az 50 év bibliográfiáját is (1964-2014) az idén szeretném kiadni. A szerkesztés készen áll, a kiadást őszre tervezem. Ezek a terveim, meg közben írok és fordítok is...
- Mi mást mondhatnék búcsúzásképpen, minthogy jó egészséget kívánjak neked, hogy ezeket a grandiózus terveket meg is tudd valósítani. Jó egészséget és köszönöm a beszélgetést!
- Nagyon szépen köszönöm!
Az oldalt összeállította és szerkesztette: Szabó László
Az oldalt lektorálta: Király Lajos ........................................................................................................... Vissza a fő oldalra
